A vállfájdalom okai

Fájdalom vállak ízületei

Ez utóbbi három részből áll: kar brachiumalkar antebrachium és kéz manus. A vállöv vázát két csont, a kulcscsont és a lapocka képezi, melyek a törzs vázával csak a szegy—kulcscsonti ízületben függenek össze, nem számítva természetesen a lapockát és a kulcscsontot a törzs csontjaihoz rögzítő számos izmot.

A szabad végtag a vállövhöz a vállízületben rögzül. A kar vázát egy hosszú csöves csont, a karcsont, az alkarét két párhuzamos csont: a singcsont és az orsócsont képezi. A kar és az alkar a könyökízületben illeszkedik össze.

A kéz vázát számos csont és ízület képezi. A lényegében hasonló felépítésű alsó végtaggal szemben a felső végtagra mozgásainak nagy terjedelme jellemző.

Fő navigáció

Kezünkkel a válltájék körül leírható olyan gömbfelszín szinte minden pontját elérhetjük, amelynek sugara a szabad végtag hosszával egyenlő; aránylag csak kicsiny holt szelvény marad ki hátra- és az ellentétes oldal felé. Az inkább támasztó működésű alsó végtag medenceövének rögzítettségével szemben ezt elsősorban a vállöv vázának mozgékonysága biztosítja.

A vállöv csontjai és ízületei Kulcscsont clavicula. S-alakban görbült, felülről lefelé összelapított csont. Medialis sternalis fájdalom vállak ízületei tömegesebb, lekerekített háromszög alakú rostos porccal fedett felszínnel fekszik bele a szegycsont markolatának incisura clavicularisába.

Ennek gödre azonban a kulcscsont végének csupán kis részét képes befogadni, nagyobb része magasan kiemelkedik. Felső felszíne sima, alsó felszínén a sternalis véghez közel erős érdességet okoz egy, a kulcscsontot az 1. Az alsó felszínen hosszanti benyomatot okoz a kulcscsont alatti izom. Oldalsó végéhez közel egy másik érdesség van fájdalom vállak ízületei alsó felszínen, amelyet a lapocka hollócsőrnyúlványához haladó szalag okoz. Oldalsó vége lapos, és kis ovális ízfelszínnel ízesül a lapocka vállcsúcsi nyúlványához acromionezért ezt a végét acromialis végnek nevezzük.

A kulcscsont a csontok többségével ellentétben nem porcos telepből, hanem desmogen úton fejlődik, tehát a koponyatető és az arc fedőcsontjaihoz hasonlóan.

ízületi fájdalmak fedezésére

Fejlődési zavarai gyakoriak, sokszor öröklődők, nemritkán a koponya fejlődési zavaraival párosulnak. Klinikai vonatkozások.

A clavicula a leggyakrabban eltörő csontja a csontvázrendszernek. Oka leggyakrabban kinyújtott karra esés vagy vállra esés.

Vállcsúcs és kulcscsont közti izület gyulladása

A gyógyulás során képződő callus magába foghatja a nn. Lapocka scapula. Háromszögletű lapos csont, amelynek elülső felszíne gyengén kivájt, a bordák felé tekint, de a lapockán tapadó vagy eredő izmok folytán velük közvetlenül nem érintkezik. Háti felszíne nagyrészt izmokkal takartan hátrafelé néz.

Orvos válaszol

Egyenes de nem túl feszes testtartásban a 2—7. Három él határolja, melyek három szögletben találkoznak. Felső éle margo superior éles, oldalsó részén ered a lapocka egyik nyúlványa: a hollócsőrnyúlvány. Ennek tövétől medial felé mély bemetszés incisura scapulae superior vág be a felső élbe. Felső harmada rézsútosan oldalfelé száll fel a felső szöglethez.

Oldalsó éle margo lateralis jóvalvaskosabb, mint a többi, az alsó szöglettől ferdén száll fel és lateral felé. Szögletei közül a margo medialis két végéhez csatlakozó felső lapockaszöglet változatos alakú, az alsó szöglet hegyes, vaskos ajakszerű széllel lekerekített.

veroshpiron ízületi fájdalmak kezelésére

Az oldalsó szöglet a lapocka vállízületi részét képezi. Két nyúlványa van. Az egyik a hollócsőrnyúlvány processus coracoideus ; ez a margo superior oldalsó részén közvetlenül az ízvápa mellett ered, felfelé, majd vízszintesen lateral felé halad. Élőben kitapintható a kulcscsont alatti árok mélyén oldalt. A másik a lapockatövis spina scapulaemely a margo medialis felső és középső harmada határán alacsony háromszög alakban kiszélesedett területtel ered, majd lateral felé fájdalom vállak ízületei vízszintes síkban mindjobban kiemelkedő keskeny tarajjá válik.

Még a lateralis szél előtt elválik a lapocka hátsó felszínétől, és az önálló, a vízszintes síkban ellapuló vállcsúcsi nyúlványba acromion megy át. Ez a lapocka ízületi részét felülről ívben megkerüli, és medial felé tekintő lapos felszínben végződik a kulcscsonttal való ízesülésre.

A vállfájdalom anatómiája

Élőben mind a spina, mind az acromion egész hosszában kitapintható. A lapockatövis felett mély árok fossa supraspinata keletkezik, amely oldalfelé a lapockatövisből eredő acromion alatt lefelé átmegy a tövis alatti, az előbbinél nyíltabb gödörbe fossa infraspinata ; ez a valóságban nem gödör, hanem a tövis alsó felszíne és a lapocka hátsó felszíne közötti tág térség.

A lapocka oldalsó szögét zömök vállízületi része alkotja. Ez karcsúbb nyakon collum scapulae ülő sekély ízületi árok cavitas glenoidalis. Homorulata gömbidomú, de a gömb teljes felszíne csupán kicsiny körte alakú kivágásának felel meg, felfelé irányuló keskenyebb véggel. Felette és alatta egy-egy izom eredése által okozott gumó tuberculum supra- et infraglenoidale található; az alsó inkább csak érdesség.

A scapula törései gyakran társulnak közlekedési balesethez, vagy magasból való leeséshez.

A vállfájdalom okai, típusai és a vállfájás kezelési lehőségei - Vállcentrum

Gyakran társulnak a bordák töréseivel. Legtöbbször nem igényelnek különleges kezelést, mert a környező izmok tónusa a dislocatiót megakadályozza. A kulcscsont ízületei és szalagos összeköttetései. A kulcscsont medialis vége a szegycsont markolatának kulcscsonti bevágásába illeszkedve alkotja a szegy—kulcscsonti ízületet articulatio sternoclavicularis.

Az ízületi felszínek szabálytalan és egymásnak nem megfelelő alakúak. Ezt a két rostporcogóval borított csontfelszín közé illeszkedő rostporcos lemez discus articularis egyenlíti ki. Ez az ízület üregét két teljesen különálló részre osztja, és egyben fokozza a kulcscsont sternalis végének erős kiemelkedését az ízületi árokból. E két kiemelkedés nagymértékben mélyíti a nyak középvonalában tapintható felső szegycsonti bevágást, az incisura jugularist. Az ízület tokját mindenfelől erős szalagok erősítik, sőt medial felé a szalagok a kétoldali ízületet még össze is kötik.

Az ízülettől oldalt egy erős, meglehetősen önálló szalag ligamentum costoclaviculare köti össze a kulcscsont alsó felszínének medialis érdességét az 1.

Funkcionális anatómia I. | Digitális Tankönyvtár

E szalag az ízület mozgásainak legfőbb korlátja. Szabálytalan ízületi felszínei ellenére az ízület korlátolt szabad ízület, azaz aránylag szűkebb keretek között minden irányban mozgatható. A mozgás szélső határainak megfelelően körözve a vállat circumductioa kulcscsont egy kb. A kúpon belül a kulcscsont tetszés szerinti helyzetet foglalhat el, azaz acromialis vége a kúp alapján levő gömbfelszín minden pontját elérheti.

Ezért szabad ízület. A mozgás anterior-posterior irányban valamivel nagyobb kiterjedésű, mint fentről lefelé. Nyugalmi helyzetében a kulcscsont nem a kúp tengelyében, hanem attól hátra és lefelé helyezkedik el, azaz a vállat a nyugalmi alap- helyzettől aránylag magasan felfelé és erősen előre tudjuk emelni, illetve vinni, de nagyon kevéssé süllyeszteni és hátrafeszíteni pl.

A vállfájdalom okai

A kulcscsont másik mozgása a saját tengelye körüli rotatio. A lelógó kar hátrahajlítása mellett a kulcscsont tengelye körül előre, előrehajlításkor főleg a vízszintesig, vagy még feljebb, a kulcscsont hátraforog. A kulcscsont eme mozgásai nagymértékben kiegészítik a vállízület mozgásait, és hozzájárulnak a felső végtag igen szabad mozgathatóságához. A kulcscsont oldalsó vége fájdalom vállak ízületei acromionnal az articulatio acromioclavicularistalkotja. Ezt is, de rendszerint tökéletlenül, rostporcogós discus osztja ketté.

Az ízület saját szalagkészüléke nem fontos; nagyobb jelentőségű a clavicula oldalsó alsó érdességét a lapocka hollócsőrnyúlványához kötő erős kettős szalag ligamentum coracoclaviculare. Voltaképpen önálló syndesmosis, amely a lapocka és a kulcscsont egymáshoz viszonyított mozgásait korlátozza. A mellkas idomából és a két csont egymáshoz viszonyított helyzetéből érthető, hogy a váll mozgásakor a lapocka és a kulcscsont között a vízszintes síkban fájdalom vállak ízületei a homlokirányú síkban alkotott szög is változik.

Ez biztosítja, hogy a váll elég kiterjedt mozgásai mellett is a lapocka, bár ide-oda csúszik a mellkas felületén, arról sohasem kénytelen elemelkedni. Amennyiben az art.

Amennyiben, rendszerint direct erőbehatásra, hátrafelé ficamodik a sternoclavicularis ízület, az elmozduló clavicula nyomhatja a tracheát, az esophagust vagy a nyaki nagyereket. Az art. A ficamot gyakran kiséri a lig.

Vállfájdalom

A clavicula elmozduló acromialis vége kitapintható. A szabad felső végtag csontjai és ízületei Karcsont humerus Hosszú, csöves csont, diaphysise vagy teste corpus humeri felül kerek, alul lekerekített egyenlő oldalú háromszög alakú átmetszetű.

Hátsó oldalán felül, medial felől lateral felé sekély spirális barázda száll le sulcus nervi radialis a nervus radialis belefekvésére. Felső és középső harmada határán oldal felé tekintő érdes felszín tuberositas deltoidea látható. A két gumóról a karcsont testére egy-egy csonttaraj húzódik lefelé crista tuberculi minoris et crista tuberculi majoris ; a kettő között mély, függőleges barázda sulcus intertubercularis keletkezik.

térdízületek deformáló ízületi tünetei

fájdalom vállak ízületei A karcsont testét a proximalis végdarabtól az élesen körül nem határolható sebészi nyak collum chirurgicum választja el. Ez a collum anatomicumhoz viszonyítottan mintegy 60°-os, oldal felé nyílt szögletet zár be; a fájdalom vállak ízületei nyak medial felé majdnem találkozik. A distalis végdarab elölről hátra összelapított háromszög alakú, medialis kiemelkedése epicondylus medialis kissé lentebbi helyzetű, mint a lateralis, tompább epicondylus lateralis.

Az epicondylus medialis mögött és alatt mély barázda sulcus nervi ulnaris szolgál a hasonnevű ideg befekvésére. A végdarab két egységes porcborítású ízületi felszínnel bír. A medialis elhelyezkedésű és medial felé lejtő tengelyű, kissé elferdült cérnaorsóhoz hasonlító trochlea humeri a singcsonttal ízesül. Az oldalsó elhelyezkedésű, előre- és kevéssé distal felé tekintő, gömbnek megfelelő capitulum humeri az orsócsonttal való ízesülésre szolgál.

A kettőt együtt condylus humeri névvel jelöljük. A trochlea előtt kis gödör fossa coronoideamögötte nagy gödör fossa olecrania capitulum előtt sekély mélyedés fossa radialis található, a megfelelő csontrészeknek a könyökízület szélső helyzeteiben való beilleszkedésre.

A numerus törései: A váll bármily irányú dislocatiója a caput humeri törését eredményezheti. Törhet a collum anatomicum vagy a collum chirurgicum vonalában, de a tuberculumok izoláltan is letörhetnek. A corpus humeri törése esetén, ha a törésvonal a m. Ha a törésvonal a m. Az éles törvégek sérthetik a n. A humerus distalis végének törései gyermekkorban gyakoriak.

Ezek során sérülhet a n. A sérülés vagy helyi duzzanat okozta a. Erőszakos könyökizületi abductio hatására leszakadhat az epicondylus medialis humeri. Ennek során vagy a callusképződés folyamán sérülhet a n. Vállízület articulatio humeri A vállízület articulatio humeri gömb- vagy szabad ízület, amelynek alkotásában a lapocka cavitas glenoidalisa és a caput humeri vesz részt. A cavitas glenoidalist porcborítékának szélén körkörösen tapadó rostporcos gyűrű labrum glenoidale nagyobbítja és mélyíti.

Az ízvápa felszíne az ízfejhez fájdalom vállak ízületei aránytalanul kicsinyami jelentékenyen hozzájárul az ízület mozgásszabadságához. Az ízület tokja erős, de meglehetősen laza. Általában a labrum glenoidalén ered, de az ízvápa felső szélén az ízület üregébe foglalja a tuberculum supraglenoidalét, aminek megfelelően a m. A tok a humerus collum anatomicumán tapad, de a tuberculum majus és minus fájdalom merevsége a kéz ízületeiben reggel egy kesztyűujjszerű hüvellyel vagina synovialis intertubercularis követi a biceps hosszú fejének az ízületből kilépő inát.

A vállízületet körülvevő izmok lásd vállizmok közül többnek az ina szorosan összenőtt az ízületi tokkal, és köztük az ízülettel is nemritkán közlekedő nyálkatömlők fordulnak elő. A toknak néhány szalagszerű megerősített része is van, különösen a processus coracoideus tövéről ered egy erősebb köteg ligamentum coracohumerale.

Az ízülethez csupán mechanikai szempontból tartozó fontos szalag az acromion és a processus coracoideus közét áthidaló erős ligamentum fájdalom vállak ízületei. E szalag és az acromion együttesen boltozatot képez a humerus feje fölött, tehát szinte másodlagos, nagyobb ízvápát alkot a humerus számára.

Ez mechanikailag igen fontos, mert megakadályozza, hogy a karcsont tengelye irányában ható erő — pl. A vállízület mechanizmusa. Működésének megértéséhez a vállízület speciális fájdalom vállak ízületei szerkezetéből adódó két fontos körülményt kell figyelembe venni: 1. Az ízületi tok lazasága és speciális összetartó szalagok hiánya folytán ezt az fájdalom vállak ízületei nem ízületi tényezők, hanem fájdalom vállak ízületei vállat kúppalástszerűen körülvevő izomköpeny tartja egybe.

Az izmok eltávolítása vagy élőben bénulásuk után az ízfej fájdalom vállak ízületei elhagyja az ízvápát, és ún. A vállízület mozgásai a valóságban sokkal korlátozottabbak, mint ezt karunk minden irányban való szabad mozgathatóságából gondolnánk.

Ez azért van, mert a vállízület mozgásaihoz mindig hozzáadódnak a vállöv mozgásai is. A vállízület mozgásainak elemzéséhez ezért a kulcscsontot és a lapockát rögzítenünk kell. A mozgások fájdalom vállak ízületei a vállízület alap- vagy normál helyzetéből, azaz a függőlegesen lelógó kar helyzetéből kell kiindulnunk.

Bár az ízület gömbízület, és így végtelen sok tengely körül mozgatható, mégis a tér három fő irányába eső mozgást ragadunk ki. A kart távolítjuk a törzstől abductioilletve hozzá közelíthetjük adductio az elölről hátra haladó sagittalis tengely körül. A szigorúan frontalis síkban végzett abductio során rögzített váll mellett a kar nem éri el a vízszintest, ha azonban a kart nem a frontalis síkban, hanem kissé előrefelé eső irányban távolítjuk, a kar szélső helyzetben eléri a vízszintest, vagyis az abductio maximális ívértéke így 90°.

Tovább a kar nem távolítható, mert a tuberculum majus beleütközik a lig. Rögzítetlen váll mellett a kart akár függőlegesen felfelé is nyújthatjuk, ezt azonban úgy érjük el, hogy a lapockát egy elölről hátrafelé haladó tengely körül úgy forgatjuk, hogy az ízvápa felfelé és alsó szöglete oldal felé fordul. Az adductio a frontalis síkban a függőlegesen túl nem folytatható, mert a kar beleütközik a törzsbe, kissé előreemelt kar mellett azonban a törzs elé vihető a közelített kar.

A kart előre lendíthetjük anteflexioilletve a függőleges helyzeten túl nagyon kis mértékben hátra is lendíthetjük retroflexio a jobbról balfelé haladó haránt tengely körül. Rögzített váll mellett az anteflexio csak mintegy 60°-ig vihető, tehát még nem is a vízszintesig — a retroflexio meg éppenséggel minimális 5°. Rögzítetlen váll mellett a kar természetesen jóval a vízszintes fölé emelhető; előrefelé és hátrafelé is tekintélyes mértékben lendíthető a kar.

Ezt az teszi lehetővé, hogy a kulcscsont tengelye körül forogva biztosítja a lapocka megfelelő elmozdulásait. A humerus függőleges irányú tengelye körül végzett forgómozgás a rotatio.

Ilyenkor a humerus egy, a caput közepét a capitulummal összekötő tengely körül forog. A normál helyzetből befelé és kifelé is tudjuk rotálni a kart; rögzített váll mellett a rotatio szélső ívértéke 90°. Szabad mozgáskor háromféle rotatióból adódik össze a felső végtag rotatiója: úm. Ha e három tengelyt egy vonalba hozzuk, pl.

A vállízület, szabad ízület lévén, mozgásait tetszés szerint tudjuk kombinálni egymással.

hátfájás ellen masszázs

Az abductio, az adductio és az anteflexio-retroflexio lehetőségeinek szélső kihasználásával a kart egy kúppalást mentén körül tudjuk hordozni circumductio. A circumductio által meghatározott határok között — illetve az így leírt kúpon belül — a kar minden közbülső helyzetet elfoglalhat.

Közben a karcsont distalis vége természetesen egy gömbfelszínen mozog, amelynek sugara a caput humeri központjától a humerus legdistalisabb pontjáig mért távolságnak megfelelő.